''Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem, nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt,énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccei , ésezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon, amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek, mennyire szeretem őket, és nevettem, míg a könnyem kicsordult. Azokon a napokon … csak miattad: tényleg önmagam voltam.''

"Néha vidám vagyok, örült és vicces, néha csöndes,
nyugis és visszahúzódó. Néha nagyon vágyom rá,
hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok.
Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd is."

''A barátság egy tág fogalom.

Megfogni nem, csak érezni tudod.

Mindenkinek vannak barátai,

De a legjobbat nagyon meg kell válogatni.

Bíznod kell benne, érezned, hogy szeret;

Ilyen barátot minden percben nem lelhetsz meg.

Legrosszabb napjaidon, ha ott van melletted,

Nyugodtan vállára hajthatod a fejed.

Ha ezt nem engedi meg,

Nem érdemel meg téged, s a szereteted.

Néha persze kialakul a vita,

De a másikat okolni nagy hiba.

Higgadtan meg kell beszélni a dolgot,

Nem a közepéig hallgatni a mondatot.

A barátságot meg kell becsülni,

Nem hiába érdemled ki.

A haver és a barát közt nagy a különbség:

A barát elfogad, szeret, megbocsát, megbecsül,

Míg a haver csak köszön, beszéltek, majd elkerül.''

''Ha meggyűlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, ésszeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tűzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyűlölnél engem és elűznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. Éslegyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, ésszemeim csak téged látnak.''

''A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született; és akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillanatban.''

''Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!''

''Nem fontos, hogy megértsetek,
Csak az kell, hogy szeressetek.
Csak egy kicsit, hogy ne érezzem a magányt,
Mely minden percben a Pokolba ránt.''

''Nem számít, hány évesek vagyunk, mindig kell egy hely,
amit otthonunknak nevezhetünk. Mert azok nélkül, akiket a legjobban szeretünk menthetetlenül egyedül érezzük magunkat a világban.''

''... én is oda akarok bújni valakihez, aki figyeli, ahogyan elalszom;
valakihez, aki tudja, milyen vagyok igazából, valakihez, aki szeret...''

"Aki téged szeretett, nem tud többé bizonyos lenézés nélkül nézni a többi férfira, nem azért, mintha te különb lettél volna náluk – ó, nem – de van a természetedben valami különös, ami csak a tied, valami büszke és titokzatos vonás; a hangodban, bármit is szólsz, van valami legyőzhetetlen erő; senki sem akarja, hogy olyan állhatatosan szeressék; senkiben sem olyan vonzó a rossz, mint benned; senkinek a tekintete nem ígér annyi üdvösséget, mint a tied ...''

''Nekem is az az érzésem, hogy mi nagyon összeillünk ... Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz (...) Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok belőled, és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat.''

''Amíg engem szeretsz, meg nem halok, élek. Sarkcsillagként vezetsz, haláltól nem félek.  Távolság és idő széjjel nem tördelhet.Szerelmed egyre nő, oldja e förtelmet.''

- Szeretlek. (...)
- Ne hajigálózz rendhagyó igékkel.
- Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít. De aztán minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. Fenekestől felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való félelmemben. Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek. Sosem hittem volna, hogy egyszerre élni kezdek, és íme, csodatörtént velem. Szeretlek.

Igen, lány vagyok! Tolom az ajtót, amikor egyértelműen rá van írva, hogy húzni. Hangosabban röhögök, mikor megpróbálom megmagyarázni, miért is nevetek. Besétálok egy szobába, és elfelejtem, miért is vagyok ott. Néha hazudok, hogy elrejtsem a fájdalmat. Többet sírok, mint gondolnád. Kötődök azokhoz az emberekhez, akik kicsit is törődnek velem. Én igenis büszke vagyok arra, hogy lány vagyok.

Igen, ő a legjobb barátnőm.

Az esküvőmön ő lesz a koszorúslány, 

a gyerekemnek ő lesz a keresztanyja, 

és mikor idősek otthonába kerülünk, 

vele fogok kő-papír-ollót játszani : )♥

"Bementem édesapámhoz elkeseredve és mondtam, hogy apuka, 
azt mondják, csúnya vagyok, buta vagyok, tetves, rühes. 
Apám végighallgatott és azt mondta: Nem baj, én nagyon szeretlek. 
Olyan mintát kaptam, mely szerint nem a szépség, az ész 
a fontosak, hanem valami egészen más. És az, hogy mit 
hogyan mondunk. Persze mondhatunk sok mindent, 
nem kell félni, hogy melyik szavunk hova esik és mi 
lesz belőle, de amit szívből mondunk, az tényleg belehullik 
a lelkünkbe, mint egy mag. Ilyen vagy, olyan vagy, 
nem számít, ha mindeközben szeretnek."

"A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben.
Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a
titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre,
és nem leli örömét a bánatomban."

Meglátod.Megtetszik.Beleszeretsz.Pár év múltán is ugyan úgy szereted, akárhányszor törte össze a szíved, akárhányszor alázott meg, te még ezek után is szereted.Ezt nevezik szerelemnek!

Ha egy boldog embert megkérdezel: Miért vagy boldog? - nem tud felelni rá. Ha már mond valamit, nem igazán boldog! (...) Egy igazán boldog, ha egyáltalán felelni tud az értelmetlen kérdésre, azt mondja: "Csak!

Egyszerű Lány vagyok...
Valakinek szép, valakinek csúnya, valakinek kedves, valakinek mogorva. Olykor csendes vagyok, máskor mindenkit túlkiabálok. Valakinek nyitott vagyok, valakinek zárkózott. Láthatsz okosnak, néha naivnak, érettnek, bölcsnek vagy gyerekesnek.Jelenthetek bármit az életedben, mégis ugyanaz maradok: egy Lány, aki Él, Remél, olykor Fél, de még mindig Hisz és Álmodik!!!

Az álmaink olyanok, mint a pillangók: némelyik törékeny, van olyan, ami elszáll és van, ami megmarad, vannak kisebbek és nagyobbak; de a maga módján mindegyik gyönyörű...

Mi lányok:
- A fogkefével sétálunk a házban.
- A zuhany alatt olvasgatjuk a samponos flakont.
- Már előre nevetünk a vicceinken pedig még el sem meséltük.
- Nincs szükségünk órára, van ... mobilunk.
- 10szer eltudunk valamit olvasni anélkül hogy értenénk.
- Toljuk az ajtót, pedig nagy betűkkel ott a húzni felirat.
- Kérdezzük...Mi?,miközben mindent értünk.
- Utáljuk ha a szél összeborzolja hajunkat.
- 10 szer nézünk a hűtőbe anélkül,hogy ennénk valamit.
- Hívnunk kell a saját telónkat ha megakarjuk találni.
- Nézzük az órát anélkül hogy tudnánk mennyi az idő.
- Állunk a boltban a hűtős részlegen és nem tudjuk mit is akartunk venni.
- Meg forditjuk a párnánkat mert így "hűvösen" tudunk aludni.
- Korábbra állítjuk az ébresztőt hogy tovább tudjunk ágyban maradni. :)

Az az igazi férfi aki küzd egy lányért ha nemet mond neki , nem pedig mást keres. :)♥

Lehet, hogy a tévedéseink határozzák meg a sorsunkat. Ha nem hibáznánk, mi alakítaná az életünket? Ha sose térnénk le az útról, talán sose lennénk szerelmesek, nem lennének gyerekeink, és nem lennénk azok, akik vagyunk.

Szomorú, hogy változnak az idők. Amikor elsétálsz valaki mellett, akivel régen órákig tudtál beszélni, most pedig még csak rád sem néz.

Tártad már ki mind a két karod valaha, és csak forogtál körbe-körbe? 

Nos, a szerelem is valami ilyesmi érzés: 

minden és mindenki azt sugallja, hogy állj meg, hagyd abba mielőtt elesnél

 - de te akkor is folytatod.

Nem akarok úgy felébredni egy nap, hogy ráébredjek: már túl késő ahhoz, hogy megtegyem azokat a dolgokat, amiket akartam.

Nem tudom, meddig élek még, de meg kell tanulnom, milyen az mikor az az ember ölel magához, akinél ott hagytam a lelkemet

"Féltem; az érintkezéstől, a csóktól, attól, hogy nem tetszem neki, és hogy nem lesz megelégedve velem. De miután egy ideig így álltunk, és én éreztem az illatát, testének melegét és erejét, minden természetessé vált."

És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Ajándék ez, csodálatos ajándék.

Szabó Lőrinc
És mikor újra megcsókoltalak,szólni se bírtál...Halkan nyöszörögtél, mint szenvedő állat: mély zsibbadás  zsongott feszülő izmainkban és  a szerelemtől szavunk elapadt. 
Elapadt, elakadt, - óh szenvedő  szegény kis állatom, mily védtelen  

néztél föl rám! mily édes és beszédes 

volt néma mosolyod s mily biztató  

ez az egész szótlan odaadás! 

Ma is előttem állsz: élő aranyból 

s virágból szőtt remegő gyermekangyal, 

ki rémülten és mégis bizakodva 

bújtál hozzám, mikor égő kezem 

s ajkam simogató hulláma melled 

bimbóiban gyönyörré merevült

Van egy pillangó…

A te pillangód. Egyetlen pillangó, több nem létezik belőle. Nem létezhet. A színe… a színe olyan, mint az érzéseid. Víz-zöld, tavaszrózsaszín, tollfehér… Igen, a szivárvány minden színét magán viseli. És mindig olyan, amilyennek lelked látja. Gyönyörű pillangó, a legszebb. De nem mindenki láthatja… csak te. Csak te... és még valaki. Valaki, akihez elküldöd. Akinek szüksége van rá. Mert ez a pillangó a tiéd, de mégsem az. Nem öncélúan a tiéd. Küldetése van… Valakihez. Te tudod, kinek van rá szüksége. És pillangód útra kél. Magával viszi mindazt, amit adni szeretnél… Magával visz téged. Felröppen, megkeresi őt, a vállára száll. És neki adja mindazt, amit küldtél. De nem csak elviszi, hanem vele is marad. Vele marad, mégsem hiányzik neked. Sőt, boldog vagy, hiszen létezése így nyert értelmet. Ezért kaptad őt. Pillangódat. Ami a tiéd, de mégsem. Azért kaptad, hogy adj általa. És boldog vagy, mert adhatsz. Pillangóddal. Létezik ez a pillangó.
Csodapillangó.

Ha meg akarom találni az igaz szerelmet, először is magamat kell megtalálnom.

Paulo Coelho

Ha a tökéletesre vársz egyedül maradsz!!

Az álmodozás nem egyéb, mint menekülés a hétköznapi élet szürke realitásából.

Csak azt tudjuk igazán értékelni amiért saját magunk küzdöttünk meg!

"Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod – nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj – és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal."

"Olykor, ritkán előfordul, hogy egyszer az életben rábukkansz arra, akiért mindent hátrahagynál, aki mindenki előtt van, aki a józanságot elviszi a fejed felől. Aki szétszed, szétszakít, beléd mar és átölel, akivel a poklot és a mennyországot egyszerre járod meg. Aki miközben tép, aközben simogat, miközben mar, aközben leheli csókját az ajkadra. Ne kelljen enélkül a tüzesen fájdalmas érzés nélkül meghalnod. Kívánom ,hogy életedben egyszer legalább találjon rád egy gőzerővel feltörő szerelem."

Ott akarok lenni!
Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz s hozzám bújsz; mindezt ébren- éberen akarom végignézni.
Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmogsz mint egy maci.
Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban.
Ott akarok lenni melletted miközben elmész és nézni akarom ahogyan becsukod az ajtót.
Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod hogy milyen volt a napod.
Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám.
Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV- ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága.
Melletted akarok lenni miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán.
Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki.
Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra s ÚJRA.
Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"- eket feltenni , mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül.
Nézni akarom nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel.
Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne ha elkapnám; még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem.
Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám elviselni a hiányodat, hisz akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok lenni, minden áldott nap és nézni, hogy mit- miért- hogyan csinálsz.
Veled akarok lenni ráncosan, öreg, ráncos bőröddel is bearanyoznád minden napom, hisz arra emlékeznék mindig, amikor megismertelek.- Fiatalon.
Veled akarok lenni!

A buszon, egy óvodás kislány mellé leül egy tetovàlt csàvò. 

A kislàny nézi, majd megszòlal : 

-nem jön le a filc, mi?

Egy romantikus vacsoránál nem csak maga a vacsora számít, 

hanem az is, 

hogy jól érezd magad azzal, akivel vagy. ♥

Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál neked benne. Nem kell megküzdened a helyért. Ha olykor megbánt téged, nem indokot keres a tettére, hanem a bocsánatodat. Ne erőltesd rá magad olyasvalakire, aki nem ismer el téged, és ne feledd, akinek fontos vagy nem csak akkor áll melletted, amikor a legjobb formádat hozod, hanem akkor is, amikor a legrosszabb passzban vagy.

Hol volt, hol nem volt, régi nóta szállt, volt két idegen, aki hirtelen egymásra talált. ♥

Egy mosoly mindent képes megváltoztatni.

Egy egész életet. Sőt, kettőt. Két emberét.

Azokét, akik egymásra mosolyognak.

Egy kínai mondás szerint: "Akik igazán szeretik egymást, azokat ezer mérföld sem választhatja el. Akiik nem, azok akkor sem kerülnek össze, ha a szomszédban élnek"

Megtaláltalak, fogom a kezed.

Nem űz el már semmilyen rettenet.

S mint ahogy két kéz fonódik össze,

Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre

Van valami a szemedben ami megfog ez számomra olyan ,mint  egy szikra, egy láng, egy aprócska dobbanás.Mely éltet és boldoggá tesz. Nem hagyom ,hogy ez a tűz a szemedben kialudjon nem hagyom ez a dobbanás abbamaradjon .Szeretném ha tudnád, hogy rám bármikor számíthatsz,Ha bármi gond van bennem nyugodtan megbízhatsz.

Volt egy pólóm, aminek pont olyan illata volt, mint neki, és minden éjjel azzal aludtam. Amíg egy nap kezdett olyan illata lenni, mint nekem. Az összes mosóport kipróbáltam, hogy rátaláljak arra az illatra, ami az övé volt. De nem sikerült, mert... mert eltűnt és néha tesztelem magam, hogy vajon képes vagyok-e még érezni azt az illatot. Néha úgy érzem igen, de egyre nehezebb és nehezebb.

Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.

A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt váltak naggyá. ♥