Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket, csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal drámaibb módon is elveszthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól nem beszélünk vele, és nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése