Egy nap, amikor már nem leszek melletted, hiányozni fogok neked!
Egy nap, amikor már továbbléptem... 
Hidd el, hiányozni fog minden, amit most eldobsz magadtól. 
Hiányozni fog a mosolyom.. amikor minden ok nélkül őszintén rádmosolyogtam. 
Hiányozni fog a nevetésem.. és a közös nevetéseink. 
A viccelődéseink.., mert ne tagadd, volt idő, mikor te is jól érezted magad velem! 
Hiányozni fog az aggódásom, hogy bármi ostobaságot tettél, én aggódó tekintettel figyeltelek. 
Hiányozni fog az érintésem, a szavaim, a tekintetem... 
De még az is hiányozni fog, hogy idegesítselek. Sőt, még a veszekedéseink is hiányozni fognak. 
Idővel majd.. amikor rájösz, hogy valójában szerettél, csupán túl büszke, és kalandvágyó voltál, hogy ezt beismerd, és mellettem maradj!... 
Akkor majd.. csak annyit mondhatok: 
Sajnálom! Sajnálom, hogy most hiányzom, akkor, amikor már túl késő!