Számtalan kérdés merült fel bennem, szinte beleszédültem. 
Meg kellett kapaszkodnom valamiben, hogy talpon maradjak. 
Akkor ő megfogta a kezem , az ujjait átfonta az ujjaimon, és megtartott. 
Abban a röpke pillanatban azt éreztem újra visszataláltam hozzá, és ő is megtalált engem. 
Az arcomra kiült a legerőteljesebb érzés amit éreztem akkor. 
Ez az érzelem felhúzta ajkaim két szélét és halvány pírt varázsolt az arcomra. az utóbbi lehet az előző események hatására történt, már magam sem tudom. - 
Éreztem,h meg fog történni. benne volt a levegőben, ahogy lélegeztem minden porcikámat átjárta. 
Tudtam, éreztem, de még sem akartam elhinni. 
De akkor odalépett, lehajolt hozzám és az ajkai érintették az enyémet. 
Olyan lágyan és érzékien mintha pihével simogatnák. 
Akkor nem féltem,ismerős volt, mégis más, mint minden vele kapcsolatban. 
Annyira nehéz volt véget vetni az összeforrt ajkaink találkozásának, de meg kellett tennem. 
Ha nem teszem meg, talán nem tudom elengedni soha többé. 
De így ez a röpke pillanat egy lassan elhalványuló kép az életemben, nem pedig hirtelen elvágott színes film.